A hason fekvés az első és mondhatjuk, hogy a legfontosabb mozgásos mérföldkő a baba fejlődésében, hiszen innen indul ki minden további támaszkodás és mozgás is, úgy, mint az alkartámasz, a tenyértámasz, a kúszás és a mászás is. Fontos megemlíteni, hogy a hason töltött időbe csak az éber állapotban való hasonfekvés számít bele, hiszen alvás közben nem dolgoznak a vállövi, felső háti és nyaki izmok.
Vannak babák, akik kifejezetten nem szeretnek hason feküdni. Ilyen esetekben érdemes minél előbb utánajárni, hogy mi lehet ennek az oka. Lehetséges okok, melyek a hason fekvés elutasítását okozhatják: feszesebb tónus, izomgyengeség, pocakfájás, gyakori bukások, refluxgyanú.
A hasalás, fejtartás, támaszkodás alakulása
A fejtartás és a közben való támaszkodások kialakulása hosszabb folyamat. Hétről hétre alakul, eleinte még csak átfordítja a baba egyik oldalról a másikra a fejét, majd hamarosan kezdi megemelve tartani pár másodpercig. Egyre magasabbra tudja majd emelni a fejét, miközben alkarjain támaszkodik, és hamarosan már nézelődik is majd jobbra-balra. Akkor mondhatjuk, hogy tökéletes a fejtartás, ha 4-5 hónaposan a baba alkarjain támaszkodva könyökei a vállai alatt vannak és fejét 90 fokban kiemeli, így előrefelé nézelődik, illetve mindkét irányba azonos minőségben el tudja forgatni a fejét.
Miért fontos a hasalás a babáknak?
- Erősíti a nyaki, felső háti és vállövi izomzatot.
- Kialakul a fejkontroll.
- Elősegíti a mozgásfejlődés megfelelő ütemű alakulását.
- Csökkenti a különböző koponyadeformitások kialakulásának esélyét, vagy ha már kialakult, jótékonyan módosíthatja azokat.
Mikortól tehetjük hasra a babát?
Már újszülött kortól fontos beépíteni a baba napirendjébe, belevenni az ébren töltött idejébe. Azért, hogy ne maradjon ki, kössük mindig egy baba körüli teendőhöz, hogy mikor fordítjuk át a babát a hasára. A pelenkacserék például ilyen tevékenységek. Így nem feledkezünk el a kellő számú ismétlésről egy nap, ami a hasalást illeti. (3-5X)
Érdemes arra is figyelni, hogy ne közvetlenül étkezés után tegyük pocakra a babát, illetve hogy az ébrenléti idejének aktívabb szakaszában próbálkozzunk.
Mennyi ideig kell hasalnia a babának?
Érdemes naponta többször, kezdetben rövidebb, majd a baba fejlődésével és a hetek múlásával egyre hosszabb ideig hason tartani a babát. Kezdetben elegendő a pár perc hason töltött idő, de egy nagyobbacska, 3-4 hónapos babának már illik egyszerre 15-30 percet eltölteni hasalva minden nagyobb nehézség nélkül.
Mivel a kezdeti időszakban a baba számára a hasalás komoly fizikai munka, érdemes a figyelmét lekötni, és szórakoztatni közben. Használhatunk kontrasztos képeket, keljfeljancsit, babacsörgőket, de lehasalhatunk mi is a babával szemben és beszélgethetünk. Ahogyan egyre erősebb lesz a baba, úgy egyre kevesebb figyelemelterelést fog kívánni a hason töltött idő.
Alternatívák hason fekvéshez
Hason feküdni nem csak a szőnyegen, vagy ágyon lehet. Íme néhány ötlet, hogy hogyan tehetjük szórakoztatóbbá a hasalást:
- Ha van otthon óriás gimnasztikai labdánk, bátran használjuk a kisbabával is. Hasaltassuk a babát a labdára, tartsuk, támasszuk biztonságosan a babát és óvatosan, lassan kezdjük el hintáztatni előre-hátra, majd jobbra-balra. Itt érdemes segítséget kérnünk, vagy a szülők végezzék együtt ezt a feladatot, úgy hogy egyikőjük a babát fogja a háta irányából, másikójuk pedig a babával szemben „beszélget”, köti le a figyelmét. (kisbabáknál kb. 2-3 hónapos korig a mellkas körüli, a törzsön minél nagyobb támasztás a legbiztonságosabb, később segíthetjük az alkartámaszt)
- A szülők mellkasán feküdni igazán nagyszerű dolog a baba számára. Lehet teljesen vízszintes helyzetben is a szülő, de akár félig ülő helyzetben is kipróbálhatják. Itt is lehet mutatni a babának kontrasztos képeket, vagy csörgővel lekötni a figyelmét.
- A karban hordozás egyik módja is alkalmas a hason fekvést megszerettetni, de mindenesetre kiváló alternatívája a hasalásnak. Hasaltassuk a babát az egyik alkarunkra, úgy, hogy a baba feje a tenyerünk irányába essen. Másik kezünkkel, ha szükséges támogassuk a baba fejét. Tartsuk a babát a testünkhöz minél közelebb ebben a helyzetben.