Nagyon jelentős, ám kevésbé megértett fejlődési mérföldkő. Sokkal több figyelmet kap a hason töltött idő, mint az alkartámasz megléte és minősége, pedig szorosan összefügg a két képesség egymással.
Nézzük, miért:
- Elősegíti a fej megtartását, gondoljunk csak bele, sokkal könnyebb úgy tartani a fejünket hason fekve, és magasabbra tudjuk kiemelni magunkat, ha közben a karjainkon támaszkodunk.
- Erősíti a felső végtagokat, a vállövet, hozzájárul a fej- és törzskontroll fejlődéséhez.
- Fejleszti a szem-kéz koordinációt, azzal, hogy látja a gyermek a kezecskéit, miközben a hason fekszik, és esetleg még játékkal játszik is.
- Egyensúlyt is fejleszt, hiszen a babának meg kell tudni tartani a fejét, mellkasát, törzsét, hogy ne billenjen el egyik irányba sem.
- Előkészíti a kúszáshoz vezető utat, azzal, hogy a megfelelő egyensúlyi helyzetet kialakítja az elbillenés elleni „küzdelem” során. Gyakran megfigyelhető jelenség, hogy amelyik baba nem gyakorolta be kellőképpen az alkartámasz helyzetét, átugorja a kúszást.
Mikorra várjuk a szabályos alkartámaszt?
A nagy általánosság azt mutatja, hogy a baba 2 hónapos korában már tud alkarokon támaszkodni, de itt még nagyon instabil a támaszkodása. Körülbelül 3 hónapos korra várjuk a stabil alkartámasz megjelenését, mely közben a baba a fejét kiemeli előre és ott nézeget, nézelődik. Fontos, hogy dinamikusan változó helyzetről van szó, vagyis nem hosszú percekig kell magát alkartámaszban tartania, hanem hasalás közben a kezecskéit igazítja, mozgolódik, fejét forgatja, ha elfárad, leteszi. Majd megpihenve, újra felveszi az alkartámaszt… De az is fontos, hogy az eldőlés nem lehet része a szabályos alkartámasznak, vagyis alaphelyzetben mindkét karon azonos mértékben kell támaszkodni a babának.
Ezért érdemes figyelemmel kísérni, hogy a hason töltött idő mellett milyen az alkartámasz minősége:
Az a helyes támaszkodás, ha a baba 3 hónapos korára képes az alkarjain támaszkodni, vagyis a könyöke hajlított helyzetben van, az alkar könyöktől a tenyerekig a talajon fekszenek, felkarok közel függőleges helyzetben vannak, így könyökei a vállak alá kerülnek. Mindkét karján azonos mértékben támaszkodik. Ebből a helyzetből fejét középen tudja tartani és szabadon tudja mozgatni. Az is nagyon fontos, hogy le tudja tenni a fejét a talajra, ha elfáradt. Az alkartámasz helyzetét önállóan, minden igazítás és megtámasztás nélkül fel kell tudnia venni. Ha 3 hónapos korára önállóan még nem megy, csak beigazítva a karokat, annak jó eséllyel izomzatbeli, illetve kötőszöveti eltérés (feszesség) áll a hátterében, és érdemes elkezdeni a kezelését.
